Az ACID utópia margóján
2021.decemberben Fridvalszki Márkkal diskuráltam.
Sós József: Az alkotásaid egyszerre kommunikálnak a múlttal és a jelennel, sőt, a jövővel. Mi minden inspirál téged az idődimenziók függvényében?
Fridvalszki Márk: Izgalmasnak találom a folyamatokat nagy látószögű perspektívából szemlélni, legyenek azok történelmi, kulturális, társadalmi, geológiai, vagy akár biológiai vonatkozásúak. Mivel kollázsokat készítek, így az idősíkok egymásmellettisége óhatatlanul feltűnik, figyelemre méltó érzelmi és szellemi feszültségek alakulhatnak ki, amikor különböző – olykor egymástól távoli – érák csúsznak egymásba.
S. J.: Több állandó szimbólumot fedezek fel az installációidban: az evolúció, ACID és poszthumanizmus és nem utolsó sorban a jazz. Hogyan épülnek be ezek a műveidbe, és hogyan olvassuk őket?
F. M.: Az utóbbi években a késő modernizmus és annak (legfőképpen a nyugati féltekén és a szocialista blokkban elterjedt) kulturális, művészeti vívmányai kötnek le, illetve az, hogyan tudunk a jelenben azokból bizonyos szellemiségeket átmenteni, aktiválni és mindez hogyan hathat a jövő tekintetében. Azokra a ma naivnak tűnő tartalmakra gondolok, mint például a jövőbe vetett optimista hit, a pszichedélia jelenléte a mindennapokban, az őszinte játékos kísérletezés, a pop- és magas kultúra közötti termékeny átjárás lehetősége, a szolidaritás, vagy például a planetáris kollektivizmus gondolata.
Az ACID számomra egy olyan hozzáállás, attitűd, ami felülemelkedik a jelen kapitalizmusát kulturálisan aládúcoló identitás elsőbbrendűségén, egy olyan vágy, ami meghaladja ezt. Az én utópiám egy olyan hely, ahol magasabb tudati szinten létezünk, ahol az ego háttérbe vonul, egy internacionalista, egyetemes emberi kultúra, a szellemben és pszichedeliában megnyilvánuló emberiség, egy ACID utópia.
Ennek az elérésére – ha rajtunk múlik – nem látok sok esélyt, úgy gondolom, hogy egy nagyon erőteljes, külső esemény hatására talán átléphetünk a saját árnyékunkon. A technológiai fejlődés és az Internet erre teljességgel alkalmatlanok, a dolgok jelen állása szerint ezek korporációk érdekeit szolgáló virtuális tájak. Ezért is érdekes számomra az UFO motívum, úgy gondolom egy ismeretlen fejlett faj megjelenése és annak sokkoló valósága katalizatortként is hathatna ránk és így talán sikerülne szétrepeszteni a magunk által kialakított, sár helyett dogmákból összetapasztott darázsfészket.
S. J.: Mit gondolsz a forma és tartalom viszonyáról az esztétikában, és mit üzennél a jövő művészeinek?
F. M.: Számomra a tartalom követi a formát, az ötlet után jön a eszköz. A művészet a redukálásról, az optimalizálásról, a tartalom és forma közötti átgondolt harmóniáról, a kísérletezésről és a folyamatos megújulásról szól. Az öncélúan túlburjánzó, a barokkal analógiákat felmutató hozzáállásokkal, vagy illusztratív megoldasokkal nem tudok azonosulni.
Kívánom a jövő művészeinek, hogy szellemükben legyenek erősebbek és tudatosabbak. Sikerüljön megtalálni az utat a széles közönséghez, sikerüljön a kurátorokkal, a kultúrában dolgozó szakemberekkel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy ezt együtt tehessék meg. Ugyanakkor kívánok nekik egy olyan kulturálisan képzett és felkészített társadalmat, ami készen áll erre a kapcsolódásra. Kívánom nekik, hogy sikerüljön ellenállni a kapitalizmus és a fogyasztás csábításának. Végül remélek nekik több igazságos és okos állami elosztást és kevesebb magárahagyatottságot. … így a végére íme egy újabb naiv utópia felvázolt lehetősége.
2021.decemberben Fridvalszki Márkkal diskuráltam.
Sós József: Az alkotásaid egyszerre kommunikálnak a múlttal és a jelennel, sőt, a jövővel. Mi minden inspirál téged az idődimenziók függvényében?
Fridvalszki Márk: Izgalmasnak találom a folyamatokat nagy látószögű perspektívából szemlélni, legyenek azok történelmi, kulturális, társadalmi, geológiai, vagy akár biológiai vonatkozásúak. Mivel kollázsokat készítek, így az idősíkok egymásmellettisége óhatatlanul feltűnik, figyelemre méltó érzelmi és szellemi feszültségek alakulhatnak ki, amikor különböző – olykor egymástól távoli – érák csúsznak egymásba.
S. J.: Több állandó szimbólumot fedezek fel az installációidban: az evolúció, ACID és poszthumanizmus és nem utolsó sorban a jazz. Hogyan épülnek be ezek a műveidbe, és hogyan olvassuk őket?
F. M.: Az utóbbi években a késő modernizmus és annak (legfőképpen a nyugati féltekén és a szocialista blokkban elterjedt) kulturális, művészeti vívmányai kötnek le, illetve az, hogyan tudunk a jelenben azokból bizonyos szellemiségeket átmenteni, aktiválni és mindez hogyan hathat a jövő tekintetében. Azokra a ma naivnak tűnő tartalmakra gondolok, mint például a jövőbe vetett optimista hit, a pszichedélia jelenléte a mindennapokban, az őszinte játékos kísérletezés, a pop- és magas kultúra közötti termékeny átjárás lehetősége, a szolidaritás, vagy például a planetáris kollektivizmus gondolata.
Az ACID számomra egy olyan hozzáállás, attitűd, ami felülemelkedik a jelen kapitalizmusát kulturálisan aládúcoló identitás elsőbbrendűségén, egy olyan vágy, ami meghaladja ezt. Az én utópiám egy olyan hely, ahol magasabb tudati szinten létezünk, ahol az ego háttérbe vonul, egy internacionalista, egyetemes emberi kultúra, a szellemben és pszichedeliában megnyilvánuló emberiség, egy ACID utópia.
Ennek az elérésére – ha rajtunk múlik – nem látok sok esélyt, úgy gondolom, hogy egy nagyon erőteljes, külső esemény hatására talán átléphetünk a saját árnyékunkon. A technológiai fejlődés és az Internet erre teljességgel alkalmatlanok, a dolgok jelen állása szerint ezek korporációk érdekeit szolgáló virtuális tájak. Ezért is érdekes számomra az UFO motívum, úgy gondolom egy ismeretlen fejlett faj megjelenése és annak sokkoló valósága katalizatortként is hathatna ránk és így talán sikerülne szétrepeszteni a magunk által kialakított, sár helyett dogmákból összetapasztott darázsfészket.
S. J.: Mit gondolsz a forma és tartalom viszonyáról az esztétikában, és mit üzennél a jövő művészeinek?
F. M.: Számomra a tartalom követi a formát, az ötlet után jön a eszköz. A művészet a redukálásról, az optimalizálásról, a tartalom és forma közötti átgondolt harmóniáról, a kísérletezésről és a folyamatos megújulásról szól. Az öncélúan túlburjánzó, a barokkal analógiákat felmutató hozzáállásokkal, vagy illusztratív megoldasokkal nem tudok azonosulni.
Kívánom a jövő művészeinek, hogy szellemükben legyenek erősebbek és tudatosabbak. Sikerüljön megtalálni az utat a széles közönséghez, sikerüljön a kurátorokkal, a kultúrában dolgozó szakemberekkel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy ezt együtt tehessék meg. Ugyanakkor kívánok nekik egy olyan kulturálisan képzett és felkészített társadalmat, ami készen áll erre a kapcsolódásra. Kívánom nekik, hogy sikerüljön ellenállni a kapitalizmus és a fogyasztás csábításának. Végül remélek nekik több igazságos és okos állami elosztást és kevesebb magárahagyatottságot. … így a végére íme egy újabb naiv utópia felvázolt lehetősége.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése